planok

#csaladivideo #videovagas #picme

Az alapfogalom az un. plán, azaz a kép mérete. Leginkább azt jelzi, mi minden van a képen, azaz a témát milyen távolságról, milyen méretben mutatjuk be. Hogy miért érdemes ezt részletezni?

A plánok attól függően változnak, mit tartunk fontosnak, melyek azok az elemek, amelyeket szeretnénk, ha látszódnának a képen.

1. Nagytotál: Nevéből is adódóan nagy területet látunk. Családi videók esetén legtöbbször szabadban készül, és bár lehet, hogy szerepel rajtuk valaki, ennél sokkal hangsúlyosabb a környezete. Például amikor a nyaraláson szeretnénk bemutatni, hol vagyunk, hogy később az a kép majd felidézze az élményt. Ha eseményt videózol, javaslom, hogy készíts egy-kettőt. A film elejére, vagy egy-egy helyszínváltásnál nagyon hasznos lehet majd.

2. Totál: A fenti első kép leginkább ebbe a kategóriába tartozik: Nagyszülők és unoka a tengerparton. A kép megmutatja a szereplőket, és viszonyukat a környezethez, egymáshoz. A “tipikus” itt jártam képek hasonlók, amikor a hegyek között lefényképezzük a kilátást az előtérben gyermekünkkel, vagy megpróbáljuk visszatolni a ferde tornyot. Ha hasonló helyzetben filmezünk, időnként próbáljunk meg totált is készíteni. Adott esetben nagyon szép, és természetes felvétel születhet, ha előremegyünk, és felvesszük, ahogy a többiek közelednek, majd miután elhaladtak mellettünk, hátulról is készítünk egy felvételt a sétálókról.

3. Kistotál, egész alakos: Ez az a beállítás, amikor még el tudunk igazodni a térben, de már megfigyelhetjük a részleteket is. A második képen a kisfiú mögött még ott a tenger, tehát tudjuk, hol vagyunk, előtte a homokozóvödör, tehát az is kiderül, hogy játszik. Egy ilyen képen több szereplő is lehet (képzeljünk csak oda egy játszópajtást), sőt az is előfordulhat, hogy pl. álló embereknél már a lábfejük, bokájuk nem látszik. A lényeg, hogy még a környezetre, a helyzetre utaló egyes elemeket is lássuk, de a szereplők ne “vesszenek el” ebben.

4. Félközeli vagy second: Nagyjából mell alatt vágja el a szereplőt. Amikor egy asztal körül ülve beszélgetünk a barátainkkal, körülbelül hasonlóan fókuszálunk, ezért tűnik természetes beállításnak. A harmadik képen már egyértelműen a szereplő van a középpontban, jól kivehető minden arcvonása, viszont – ha nem láttuk volna az előző képeket – legfeljebb a karúszókból, és a kavicsokból következtethetnénk arra, hogy valamilyen vízparti helyen járunk. Nem véletlenül használják ezt a beállítást rengeteget. Ha bekapcsoljuk a tévét, a Híradó műsorvezetőitől kezdve a vetélkedők vagy a filmek szereplőiig mindenkit hasonló plánban látunk, hiszen ezen már pontosan látjuk, hogyan mozog valakinek a szája, milyen a hangulata, hogyan ráncolja a homlokát – és a többi.

5. Közeli, vagy close up: A képen a kisgyermek már élesen elkülönül a környezetétől, csak rá figyelünk – szinte irreleváns, hol van, csak az a fontos, mit mond, mit tesz, hogyan kommunikál. A filmekben a legfontosabb mondatok éppen ilyen képeken hangzanak el, a családi videókon pedig ezeken a felvételeken a legaranyosabb, legjobb, legelragadóbb a szereplő – már amennyiben nem visszük túlzásba, és nem veszünk fel csupa ilyen képet. Tágabb értelemben is használhatjuk a szót,  nem csak arcról készíthetünk közeli képet. Egy-egy családi film hangulatát remekül kiegészítheti például egy kéz-közeli, amint kavicsokat válogat, vagy akár egy homokozólapát, a tenger egy hulláma, ahogy eléri a partot, egy papucsba bújó láb – bármi, amit meglátsz, és jellemzőnek érzel a helyzetre.

A jó családi filmben ezek a plánok váltakoznak, így lesz igazán természetes a környezet és a szereplő, szereplők viszonya.

A filmesek ennél még pontosabban meghatározott plánokat különböztetnek meg (ha érdekel, sok plusz infót tudhatsz meg akár az interneten is), de ha erről az ötről megjegyzed, mikor, és miért érdemes használni, máris szebben “mesélnek” majd a videóid.