életútfilm, fotókból videó

Életútfilm helyett romantikus kaland

Az úgy volt, hogy felhívott egy fiatalember – hangja alapján talán huszonötnek éreztem – és nagyon zavarban volt. Elmondta, hogy filmet szeretne. Különlegeset. Legyen romantikus, de azért kicsit humoros is. Igen, szóljon a szerelemről, az ő élete szerelméről, de valahogy úgy, hogy abban minden benne legyen. Tehát legyen életútfilm. Is. Készítünk ilyet is? Megvágjuk úgy, hogy az jó legyen? Ráadásul van egy kis baj: elég kevés közös képük van… És van olyan is, ami túl sötét meg szemcsés, hát hogy nézne az ki…

Megkérdeztem, hol kellene, hogy kinézzen valahogy? – Erre kiderült, hogy a lánykérésen. Amit az étterembe tervez, ahol először találkoztak. A tervbe már beavatta az összes pincért, még az ott lévő tévéhez is szerzett egy lejátszót, hogy a szokásos zenecsatorna helyett egyszerre csak elinduljon az ő szerelmük filmje. De neki nincs ötlete, hogyan lesz ez szép, és nem szeretné, ha csak úgy egymás után jönnének a képek, a végén egy felirattal… Tudunk-e segíteni?

Találkoztunk, beszélgettünk, a fiú elmondásából megismertem a lányt, megnéztem a képeket, meg azt az egyetlen, néhány másodperces közös videót, amit készítettek róluk – és nekiálltam. Három perces filmet kért, és olyan három percet terveztünk, amiben benne van minden. A gondolatok, utalások a közös élményekre, megmozduló pillanatok – szóval a kapcsolat története – és persze a nagy kérdés.

Mondanom sem kell, a válasz: IGEN!

Ez pedig a videó, ami az egészet ihlette.