Gyerek fényképezőgép legyen vagy komolyabb masina? Megtanulja használni? Vigyáz rá?

A nagyobbik fiam utált rajzolni az óvodában, folyamatos hiszti tárgya volt, hogy az, ami a papíron van, nem úgy néz ki, mint a valóság. Öt éves volt, amikor kihozta a perselyét néhány féltve őrzött fémpénzzel, és kijelentette, hogy neki márpedig kell egy gyerek fényképezőgép. Először csak nevettünk rajta, de még két hét múlva is mondogatta. Voltak kétségeink. Való-e ez egy ovis kezébe, nem ejti-e le, nem tekinti-e dobálható, ütögethető játéknak, tudja-e majd használni. Nem utolsósorban – akarjuk-e a digitális világot ilyen korán behozni az életébe. Végül az akkor elérhető legolcsóbb gép mellett döntöttünk, ami néhány beállítás mellett tudott videót rögzíteni is. Féltünk, hogy egy-két hét alatt tönkremegy, de a kütyü azóta is bírja – számunkra pedig kiderült, hogy aki járni tud, az fotózni is…

 

IMG_2038

Azóta már megannyi izgalmas eseményt, dolgot rögzített a géppel, meglepett és büszke voltam, mert mindig azt fotózta, azt filmezte, ami őt érdekelte. Így készült videó a babakocsi mozgó kerekéről, az öccse kezéről, arról, hogyan működik (szerinte) a távirányító, magyarázattal fűszerezett bemutató a házunk pontos beosztásáról, a könyvről, amit éppen olvas és fotósorozat a környezetszennyezésről, azaz füstölgő kéményekről, útszéli szemétről, elrepedt műanyag kaspóról és olajfoltról a pocsolyán. Aztán – úgy egy évvel ezelőtt kezdte megunni, hogy a gyerek fényképezőgép csak ennyire képes. Hogy nem készít “jó” képeket, csak rögzíti, ami történik. Továbblépett, nem csak rögzíteni szerette volna azt, amit lát, hanem kereste az utat ahhoz, amit ki akar vele fejezni.

 

A fakéreg olyan, mintha száj lenne

A fakéreg olyan, mintha száj lenne (Fotó: Kocsis Bertalan)

 

Út a komolyabb felvételekhez

 

Nemrég magam is gépet váltottam, a fiam pedig a régi tükörreflexes fényképezőgépet megkapta a nyolcadik születésnapjára. Azóta kérdezget zársebességről, fókuszról, elmosott háttérről, és azóta a kirándulásaink fő attrakcióit a vízcseppek, virágok, fakérgek, és a szerencsére el nem szaladó csigák jelentik.

Sokan meglepődnek, amikor látják egy viszonylag komoly fényképezőgéppel a kezében, amint térdel az avarban, és keresgéli a megfelelő beállítást. Koncentrál a számára lényeges dolgokra, észreveszi az apróságokat, kölcsönkéri a másik objektívet, rászánja az időt (ami minusz 10 fokban azért elég kellemetlen), és addig kattintgat elmélyülten, amíg elégedett nem lesz az eredménnyel, vagy amíg be nem telik a kártya.

 

Lóci vacsorázott

Lóci vacsorázott (Fotó: Kocsis Bertalan)

 

A filmezés, fotózás kreatív tevékenység. Míg egy számítógépes játék vagy a telefon nyomkodása passzív, befogadó irányba tereli a gyereket, ez alkotás és örömforrás egyben. Az elmúlt években azonban mi is megtanultuk, hogy a fényképezőgép csak akkor hasznos ajándék, ha beszélgetünk a fotókról, videókról, amit készített, ha elemezzük a képeket és segítünk, hogy fejlődjön és ki tudja fejezni magát. Nem lehet tudni, meddig érdekli a fényképezés. Lehet, hogy megunja, egyszer csak megfeledkezik róla és valami más, izgalmas alkotó tevékenységet keres. De most egyre tudatosabban használja a gépet, kérdez, utakat keres, a fotók, videók megnézésével együtt töltött időnek pedig felbecsülhetetlen értéke van – és ez így, a kiskamasz kor felé lépegetve egyre fontosabb.

 

Lóci égig ér

Lóci égig ér (Fotó: Kocsis Bertalan)